BAVS vasúti ingázás összefoglaló

Mi volt a kutatás célja?

A Budapesti Agglomerációs Vasúti Stratégiához kapcsolódó tanulmány célja a Budapest-környéki ingázók szokásainak felmérése volt. A kutatás keretében arra voltunk kíváncsiak, hogy milyenek az ingázók közlekedési preferenciái, vasúthasználati szokásai és mekkora hajlandóságot mutatnak arra, hogy más közlekedési eszközt használjanak a mindennapos ingázáshoz. Az adatfelvétel 2020 nyarán zajlott és 9689 válaszadó osztotta meg a véleményét és tapasztalatait.

Hányan és hogyan ingáznak?

Az ingázási szokásokat elsősorban a funkcionális várostérségből vizsgáltuk, ami 199 települést tartalmaz Budapestet leszámítva. Ezeken a településeken jelentősen,

1990 és 2018 között 30%-kal növekedett a népesség.

A 2011-es településszintű adatokból az derült ki, hogy naponta 171 000 fő ingázik a fővárosba a környező településekről, és több mint 50 000 fő lépi át a Dunát. Az elővárosi ingázók kétharmada személygépkocsiban utazik, és csak egyharmada választja a közösségi közlekedést. A 11 elővárosi vasútvonalon és a 3 Budapest városhatárát elhagyó hévvonalon is jelentős a személyszállítási forgalom. A két legforgalmasabb vasútvonal a váci (70-es) és ceglédi (100a), míg a legjelentősebb hév a szentendrei (H5) és csepeli (H7).

Hány főt kérdeztünk meg?

A kutatás primer adatfelvételre épült három részben. A személyes lekérdezés során 1400 főt kérdeztünk meg, a kérdőívek számát az egyes vonalakon az utasforgalommal arányosan számítottuk ki. A válaszadók 40%-át reggel 9 óra előtt, 20%-át napközben, 40%-át pedig délután 2 óra után szólították meg a biztosok hétközben. Az online kérdőívet 7707-en töltötték ki, míg fókuszcsoportos beszélgetésen 36-an vettek részt. A beérkezett válaszokat az elemzés során súlyoztuk. A kitöltők szociáldemográfiai jellemzőit a súlyozott adatok alapján számítottuk. A válaszadók 60% nő és 40%-a férfi. Végzettségüket tekintve a legnépesebb kategória a felsőfokú végzettségűek, az ő arányuk 57%. A kitöltők 84%-a aktív kereső, 8%-a tanuló és 5%-a nyugdíjas. A háztartások anyagi helyzetét tekintve a legtöbben (67%) átlagosnak vallották magukat.

Mivel járnak az ingázók?

A válaszadók között igen elterjedt az autóhasználat, 62,4%-uk ingázik utasként vagy vezetőként autóval. Vasutat a válaszadók 52,5%-a használ rendszeresen, míg hévet 13%. A két kötöttpályás eszköz közül pedig legalább egyet 61%-uk használ rendszeresen, ami majdnem megegyezik az autót használók számával. Ezen kívül a Volánbusszal utazók száma is jelentős: 28,7%-uk ingázik velük. A kapott válaszok alapján tehát igen általános, hogy

az ingázók többféle eszközt is használnak, akár egy napon belül, akár a hét egyes napjai között váltogatva.

Vasúti megállóhely

Hogyan ítélik meg a járműveket és az állomásokat?

A vasúti szolgáltatással való elégedettséget alapvetően befolyásolja, hogy melyik vonalat vizsgáljuk, mivel igen nagy a szolgáltatásminőség területi szórása. A legnagyobb különbségek azon kérdéseknél jelennek meg, amelyek a gördülőállományra koncentrálnak. Relatív magasnak bizonyult a járműállományra vonatkozó kérdésekre kapott válaszok szórása, ami elsősorban az egyes vonalak jelentősen eltérő szolgáltatási színvonalát tükrözi – vonalankénti bontásban vizsgálva több mint másfélszeres szorzó mutatkozik például a hagyományos ingavonatokkal járt 100a vonal és a Flirt motorvonatokkal sűrűn kiszolgált 2-es vonal vonatainak megítélése között. A szolgáltatási minőség különbségei általában is igen direkt módon tükröződnek az értékelésekben. Az állomások minőségéről szinte mindenhol kedvezőtlen értékelések születtek, e téren csekélyebbek a vonalközi eltérések – a frissen felújított esztergomi vonal kivételével. Az értékelési listát a dunántúli vonalak vezetik, míg a legrosszabb véleménnyel a ceglédi, a lajosmizsei és a szobi vonalról voltak a válaszadók. A hévvonalak az alsó középmezőnybe tartoznak.

Mennyire elégedettek a szolgáltatással?

Inkább a szöveges értékelésekből, mintsem a számokból érhető tetten az a sajátos kettősség, hogy a legtöbben pozitívan gondolnának a vasúti ingázás intézményére, de annak valósága mégis távol tartja (vagy elégedetlenné teszi) őket. Ez persze azt is mutatja, hogy a minőségi fejlesztésnek óriási tartalékai vannak, ha a cél új utasok megszerzése. A legnagyobb kárt a megbízhatatlanság és a kiszámíthatatlanság okozza, amit jelentősen tetéz a helyszíni információhiány: az ingázók ezek nyomán kiszolgáltatottnak érzik magukat. A késések és a zsúfoltság együtt a vasúti közlekedés fő versenyelőnyét, az utazási idő hasznosításának lehetőségét veszi el az ingázóktól – a folyosón állva nem pihenhetnek, nem dolgozhatnak, nem tanulhatnak menet közben. Az egyes szociodemográfiai csoportok bontását nézve jelentős eltérés mutatkozik a vasút elégedettséget nézve. A középfokú végzettségűek minden dimenzióban elégedetlenebbek a többi végzettségi csoportnál, az elégedettség pedig nagyrészt a vagyoni helyzettel együtt nő. Korcsoportok szerint az idősebbek magasabb elégedettsége látszik minden vizsgált szempont szerint. Az inkább autóval ingázók körében is jelentős a váltási hajlandóság, ráadásul a vasúti szolgáltatás minőségének javítására reagálnának a legpozitívabban. A különféle korlátozó beavatkozások, így a dugódíj bevezetése vagy a parkolóhelyek számának csökkentése miatt jóval kevesebben gondolják, hogy vonatra váltanának. Sokan azért ingáznak autóval, mert az megbízhatóbb és gyorsabb, mert bevásárolnának, illetve mert gyerekeket szállítanak. A válaszadók egészen konkrét módokon várják a vasúti szolgáltatás fejlesztését: ügyfélközpontúságot és nagyobb fokú integráltságot várnak. Utóbbi kapcsán kiemelendő a kényelmes átszállások biztosítása és a tarifaközösség. Mindezeken túl persze nagy hangsúlyt kaptak olyan klasszikus igények is, mint a nagyobb tisztaság – kiváltképp a mosdóké –, a magasabb állomási komfort több szolgáltatással, és olyan, inkább szimbolikus erejű fejlesztések általános elterjesztése, mint a konnektorok vagy a wifi.

Milyen feltételek javulása mellett váltana autóról vonatra inforgrafika