Vitézy Dávid köszöntője

Vezérigazgató

BFK Budapest Fejlesztési Központ

Tízből három. Ennyi ember választja a tömegközlekedést, amikor az agglomerációból Budapestre utazik. A fennmaradó kétharmad személygépkocsiba ül. A száraz szám mögött emberek százezreinek dugóban feleslegesen eltöltött órái, gazdasági hátrányok, Budapest levegőjének drasztikus szennyezése, valamint egy összességében fenntarthatatlan és környezetszennyező összkép rajzolódik ki.

A probléma gyökerét a budapesti régió elavult – fejlődésében az 1910-es években megrekedt – vasúti hálózatában kell keresnünk. A hálózati fejlesztések elmaradására a 20. század rengeteg indokkal szolgált. Bár már az első világháború előtt és a két háború között is alapos tanulmányok készültek a fejpályaudvarok jelentette korlátok feloldására, a gazdasági válság, a világháború, később az autóközpontúvá vált közlekedéspolitika zárta rá a kulcsot a fiókokban pihenő tervekre. Az elmúlt években jelentős fejlesztések történtek több vonalon és a járművek terén is, de rendszerszintű beavatkozás hiányában a vasút máig idegen elemként hat a fővárosban ahelyett, hogy magától értetődő lehetőségként tekintenének rá az ingázók és a városban közlekedők egyaránt.

Az utóbbi évtizedekben az agglomeráció lakossága robbanásszerűen megugrott. 1970-ben még csak 43% volt a főváros népességéhez képest, 2011-re már 68%-ra növekedett. A mindennap a főváros felé az agglomerációból belépő, nagyságrendileg 270.000 autóhoz köthető a Budapesten belül megtett személygépkocsi-járműkilométerek közel fele. Napjaink közlekedési állapota, a városhatárban kígyózó autósorok látványa igazolja, hogy ezt a problémát nem lehet közúti építkezésekkel érdemben orvosolni. Az agglomeráció növekedése az előrejelzések szerint folytatódik. 2040-re az ország lakosságának mintegy 15%-a a főváros körüli térségben él majd. Mindez olyan többlet mobilitási igényt jelent, amely biztosan nem szolgálható ki hatékony és versenyképes kötöttpályás kapcsolatok nélkül. Amennyiben a jelenlegi trendek folytatódnak, a megnövekedett autóforgalom miatt 20 éven belül gyakorlatilag ellehetetlenül a városba való bejutás, miközben a Budapesten élők életminősége folyamatosan, növekvő mértékben romlik majd.

A Budapesti Agglomerációs Vasúti Stratégia ebből a csapdahelyzetből javasol kiutat. Átfogó hálózatfejlesztési koncepciót ad, amelynek segítségével megduplázhatjuk a tömegközlekedést igénybe vevők számát, dugóban álldogálás helyett szabaddá téve évente 150 milliárd forintnyi munkaórát. Támogathatjuk a főváros és térségének alkalmazkodását a klímaváltozás jelentette kihívásokhoz, jelentősen javíthatunk a levegő minőségén, csökkenthetjük a belváros autóforgalmát, rozsdás, ipari vágányok alatt Budapest aranytartalékaként szunnyadó hatalmas kihasználatlan területeket szabadíthatunk fel és állíthatunk a város fejlődésének szolgálatába, hozhatunk létre új, minőségi tereket és parkokat.

Hazánk jelentős gazdasági fejlődése, valamint a jelenleg és a jövőben rendelkezésre álló uniós források hatékony felhasználása egy évszázada nem látott léptékű infrastrukturális fejlesztések megvalósítását teszik lehetővé. Ezért is időszerű legalább két évtizedes távlatú fejlesztési stratégiában gondolkodnunk, amelyet lépésről lépésre, de világos koncepció mentén tudunk a következő években megvalósítani. Most minden lehetőségünk adott, hogy a budapesti vasúti hálózatot 21. századi szintre emeljük, ahogy azt már Varsóban, vagy Bécsben és Münchenben is látjuk.